Teh�t kettesben maradtunk �s a szok�sos �jszakai program helyett besz�lgetni kezdt�nk. A h�l�szob�ban voltunk �s az �gyon �lve ett�k fagyit.

-Mi mindent megbesz�lt�nk egym�ssal? –k�rdezte Dunc

-Nem tudom… szerintem mindent megosztottunk egym�ssal. –t�mtem magamba a fagyit

-Milyen a fagyi �des? –mosolygott r�m

-Nagyon finom de, a sz�mnak kicsit hideg.

-Akkor mindj�rt felmeleg�tem azt a gy�ny�r� sz�d. –�s kaptam egy cs�kot a sz�mra

-M�r nem is hideg, ink�bb t�z forr�.

-Im�dlak. –mondta mosolyogva. –Sz�vem k�ne besz�lgetn�nk. –fek�dt le az �gyra

-Mir�l?

-Ak�rmir�l.

-Ok�. –fek�dtem a mellkas�ra, �s � simogatni kezdte a hajamat

-Mondjuk mi t�rt�nt veled azokban a h�napokban, amikor nem voltunk egy�tt?

-Semmi olyan �lvezetes. Nagyon rosszak voltak azok a h�napok, mert nem volt�l mellettem egy h�lye f�lre�rt�s miatt.

-Ezt most ne kezdj�k, el�r�l.

-Rendben. Veled mi volt?

-H�t semmi velem se. Csak dalokat vett�nk fel meg klippeket csin�ltunk. Untam… m�g akkor is r�d gondoltam. K�pzeld a napokban, tv-ben volt hogy egy 14 �ves l�nyt meger�szakoltak Birmingham-benn. �rted? Egy 14 �ves kisl�nyt! Rohadt �llat! –amikor ezt mondta hatalmasat dobbant a sz�vem �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomon

-Igen… szeg�nyk�m. –�ltem fel �s let�r�ltem azt a kis k�nnycseppet, amit Dunc �szre vett

-Mi a baj? –�lt fel mell�m �s �t�lelt

-Semmi baj…

-De van valami baj. Ok n�lk�l nem szoktak s�rni az emberek.

-Nem s�rtam. Csak valami bele ment a szemembe. –t�r�lgettem a szememet

-A kisl�ny miatt, akit mondtam?

-Nem. –kezdett remegni a hangom �s m�r nem csak egy k�nnycsepp volt az arcomon

-Nici, mi a baj? A fr�szt hozod r�m! –puszilt meg

-Tudod, mikor be kellett egyszer mennem a st�di�ba �s ott elaludtam �s melletted �bredtem, aznap �jszaka m�g elmentem hozz�d, mert… -fogtam meg a sz�mat

-Mert? –sim�tott el egy hajsz�lat az arcomb�l

-Haza fele menet majdnem meger�szakoltak. –b�jtam hozz� �s s�rtam

-Hogy mi? –n�zett �rtetlen�l

-Igen. Haza kellett gyalogolnom, mert a kocsim ellen�rz�sen volt �s fordultam be az egyik sarkon mikor egy k�st nekem b�k�tt az a f�rfi, bevitt egy s�t�t helyre �s elkezdte t�pni r�lam a ruh�t �s �ssze vissza fogdosott �s … �s…

-Cssss ne mond! Ne mond! –simogatott – Kicsim m�rt nem mondta ezt eddig? Hmm? –puszilta meg a homlokom �s halottam hogy remeg a hangja de , er�s maradt

-Nem mertem meg m�r nem is �rdekelt az eg�sz! �s k�l�nben is el tudtam menek�lni. –szipogtam –Duncan �n nem akarok err�l besz�lni.

-Persze, persze ne is besz�lj�nk r�la! Ha bele gondolok hogy valaki hozz�d ny�lt… engem meg �l a gondolat hogy valami bajod is eshetett volna! �s hozz�m j�tt�l �s �n nem voltam otthon. Ne haragudj kincsem, ne haragudj!

-Nem a te hib�d! Nem lehetsz mindenhol de, most itt vagy velem. K�rlek, ne engedj el. –b�jtam m�g jobban hozz�

-Soha… -fek�dt�nk le az �gyra

-Ig�rd meg nekem hogy soha senkinek nem mondod el ezt. –n�ztem r�

-Megig�rem. –kaptam ism�t egy puszit majd aludni pr�b�ltunk

N�h�ny �ra m�lva fel�bredtem �s ben�ztem Hannah-hoz de, nem volt ott. Nem f�ltettem hisz okos l�ny �s Lee se egy vad�llat. Ki�ltem az erk�lyre �s n�ztem a csillagos eget. Nagyon kellemes id� volt. �gy �reztem, elmenn�k a vil�g v�g�re a hercegemmel, aki �pp az igazak �lm�t alussza. Szerelmes vagyok. A sz�vem csak kalap�lt, ha Duncan-re gondoltam, �s arra hogy � velem van, �s hogy viszont szeret. Nocsak, nocsak! Ki t�rt haza?!