|
29.rsz
2006.08.11. 22:28
Blue_Noemi15 Duncan-os trije!
29.rsz
- Terhes??- nztem nagyot.
- Igen, n egy hnapos terhes.-mondta az orvos.
- s a babval minden rendbe van?- kezdtem aggdni.
- Igen, a babnak nem esett semmi baja. Na de most elmegyek, mert a tbbi betegem is vr, hagyom nket rlni.Szp j napot tovbbra is.- ment ki az orvos, n meg Dunkra nztem, aki leirhatatlanul boldog volt, mindezt kifejezte arcn.
- Egy hnapos terhes??- gondolkoztam el.-Hogy lehetsges, hisz mindig vdekeztnk, nem Dunk?- fordultam felje, is kicsit elgondolkozott.
- Emlkszel mg Sy bulijra?-krdezte kis elgondolkods utn.
- Persze, nem lehet elfelejteni.- mosolyogtam s akkor jutott eszembe.- Na mr rtem, most jutott eszembe hogy akkor nem vdekeztnk.
- s az baj?- krdezte Dunk cukin nzve.
- Ugyan, dehogy.n rlk hogy lesz babnk, hisz a mi gyermeknk.- pusziltam meg Duncit.
- Igen, n is akarom ezt a gyermeket, nem is tudod milyen boldog vagyok, teljesitetted kivnsgom desem.- cskolt meg s megsimogatta pocim.
- Milyen kivnsg?
- Tod mikor Rmba voltunk s lttuk azt a hullcsillagot, ezt kivntam, hogy legyen kisbabnk- mondta, nekem meg eszembe jutott az az jszaka s az is hogy nekem is el kell mondnam amit n kivntam.
- , de aranyos vagy!- simogattam meg szp arct.- Akkor te elmondtad a kivnsgod, most az n sorom.
- Halljam desem.- nzett rm azokkal a gynyr tengerkk szemeivel, s attl a nzstl azt hittem hogy elolvadok.
- Most ez a kisbaba minket rkk sszekt, nekem meg az volt a kivnsgom, hogy rkk eggytt lehessnk.- mg mindig Duncant nztem.
- Ez mindig is igy lesz. n tged s a babt sosem foglak elhagyni, ti vagytok a mindenem.Szeretlek Naomi s mindig is szeretni foglak!- lelt meg mire nekem knnyesek lettek szemeim, annyira meghatottak szavai.
- n is szeretlek Dunk!- cskoltam meg lgyan.- Gondolom haza is mehetnk- engedtem el Dunkot.
- Igen, semmi rtelme itt lni.- mondta s segitett kimsznom.
- Jl van na, de azrt nem kell ennyire vigyznod.- nevettem el magam.
- A tegnapi utn jobb ha figyelmesebb leszek veled szemben.s radsul hogy most ketten vagytok- mondta nagyon aranyosan.
- Ht az is igaz, de n tudok magamra vigyzni, igaz nha kell a segitsg.- mosolyogtam el.
- Na ltod, csak szksged lesz rm.- vigyorgott.
- Igen, rd mindig szksgem van, mr n is olyan vagyok mint te velem, hogy egy percet sem tudok nlkled meglenni.-cskoltam meg.
- Mi mr csak ilyenek vagyunk, nagyon szerelmesek egymsba.- simogatta meg arcom.
- Hallod, gondoltam thivjuk Samyket, hogy kzljk velk is a hireket.- mondtam, ekzben mi mr Dunk kocsijban voltunk ton hazafele.
- Ok, nekem megfelel, nem birod ki hogy ne mondd el valakinek.- mosolygott.
- Ht az is, csak n is nagyon boldog vagyok.-mondtam izgatottan.
- Akkor egytt rznk!- nyitotta ki nekem az ajtt, mr haza is rtnk.Ahogy bementnk, n mr meg is ragadtam a telefont s hivtam Samyt.Persze ahogy meghallotta hangom, indultak is. Nagyon hamar nlunk is voltak
- Naomi!- ugrott nyakamba Samy.- Jl vagy?- krdezte sebeimre mutatva, volt egy kt sebem arcomon, meg kezemen.
- Persze, ezek begygyulnak.-mosolyogtam.
- s mi volt ennyire srgs?- kivncsiskodott, n meg magamhoz hztam Dunkot, aki Leevel dumlt.
- Azrt, mert be akartuk jelenteni, hogy n Dunkkal szlk lesznk.-leltem meg drgmat.
-Tudtam, hogy terhes vagy!- rlt meg Samy s meglelt, miutn elengedtem szoritsombl Duncot.- rlk nektek.
- Gratu haver!- veregette meg Lee Dunk vllt, persze rlt is neknk.
Jl eldumlgattunk egsz estig, n Samyvel a kisbabkrl, a fik meg a frfiak dolgaikrlJ Aztn valamikor 9 ra utn Samyk is hazamentek, mi meg felmentnk lefekdni.
- Jl vagy?- krdezte meg Dunk a biztonsg kedvrt.
- n igen, nem fj semmim se.-mosolyogtam s felltem az gyra.
- Akkor rlk.- cskolt meg s fellt is mellm.
- Akkor j jt desem!- sitottam egyet s adtam egy jjt cskot Dunknak.
- Neked is.- puszilta meg homlokom.- s neked is odabent.- puszilta meg a hasam is, n meg elmosolyodtam.Dunk betakart minket, n meg szorosan hozzbjtam, mire tlelt s el is aludtunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
